Fagyot fújó február és rügymozdító március határán

A farsang hagyományok megélése az iskolában | 2022. március 10. | Csósza Zsuzska

Szerves magyar műveltségünk évkörös képzési műhelye elindításáig sem szeretnénk az Érdeklődőket olvasnivaló, azaz gondolkodnivaló, éreznivaló nélkül hagyni. Írsunkban ízelítőt adunk arról, hogy a Búzaszem Iskolában hogyan helyezkedünk bele az adott időszak megélésébe. Tesszük ezt a lelki és szellemi tartalom magyar hagyományunk hordozta formáinak eljátszásával. Jelenleg a farsang és a böjt fordulóját éljük. Mint minden határnap, ez a pár nap is nagy felkiáltójelként, sűrű mondanivalóval és a lelket mélyen érintő rítusokkal van telve. Nem könnyű feladat ezeket a XXI. század gyermekei és családjai számára egyrészt vonzó, ugyanakkor a lényeget átadó formába önteni. A Búzaszem Iskolában idén is nekiveselkedtünk ennek...

Molnár V. Jóska bácsi teljességet átadó Élete előtt tisztelegve idézzük az Ő bölcsességet rejtő, mindig a Lényeget hordozó egyszerű szavait: „Ami fent, az lent, és ami kint, az bent.” Ezt a kozmikus igazságot láttatta, magyarázta, mutatta nekünk, tanítványainak. A legszentebb imádság üzenetét, az „amint a mennyben, úgy a földön is” üzenetét tette szívünkbe egyre megfoghatóbbá, érthetőbbé, - és ami a lényeg: élhetőbbé. Nem kevesebbet tett értünk, mint a Teremtőnkhöz való kapcsolódás lehetőségének ősforrását tartotta és tartja tisztán, ihatón. Hálásan köszönjük a Jóistennek Őt!

Mi is van tehát ebben az időszakban kint a Természetben, amit belsőnkben is élünk?

A „Húzd meg, ereszd meg!” időszakában a fagyos és enyhe időjárás szinte naponta váltja egymást. Az állandó téli fagyban tartósított, már elhalt növényi és állati maradványok bomlásnak indulnak a napsütésben. Ez a látványban és szagban nem túl kellemes szakasza az életnek azonban szükséges ahhoz, hogy éltető trágya, humusz alakulhasson belőle. Ez a bomlás a magokat melegíti, a csírákat hordozza. Az erős szél segíti az erős változást. A víz halmazállapotváltozásai, a szilárd és folyékony, a moccanatlan és a befogadó állapota állandóan változik. Az elemi ellentétek ideje ez. Bensőnkben is naponta változik a lehangolt, élettelen állapot és a tavaszi fényben feltöltődni kezdő nyitogatás. Sokszor egy nagy masszát érzünk a lelkünk helyén, de a napsütésben kopogtatnak új terveink.

Hogyan tesszük ezt a szavakkal nehezen megfogalmazható feszültséget megélhetővé?

Hogyan máshogy, mint a feszülő farsangi időszakkal, a fergeteges farsang farkával és a mulatság és böjt fordulójának megünneplésével? Az előbbi kettőben sokunknak része van, az utóbbiról lesz most szó bővebben. A farsang vége a „férfias”, kifele élő, mulatós időszak végét jelenti. Tehát ekkor az ilyen minőséget hordozó férfi bábnak, Farsang Jancsi életének vetettek véget, azaz elégették. (Nem összekeverendő a kiszével.) Konc király és Cibere vajda vetélkedését játszották a legények, megszemélyesítve a dúskálást és az étel élvezetétől való tartózkodást, a böjtöt.
Nagyobb látószögben vizsgálódva kiindulásul nézzünk rá az évkörre: az esztendő körét két nagy egységre tudjuk bontani. A világosság „uralmára", amikor hosszabbak a nappalok, mint az éjszakák, és a sötétség időszakára, amikor a sötét órák száma a nagyobb. A természet és benne az ember minden történését meghatározza ez a játék, ez a lüktetés. A világos időszakban aktívabbak vagyunk, a sötét időszakban pedig befelé húzódóbbak. (Ha a napi ritmust nézzük, egy napon belül is ugyanez a helyzet a nappal és az éjszaka megélésében.)
Az évkörön belül aztán vannak kisebb időszakok, mikor szintén váltják egymást ezek a cselekvő és szemlélődő időszakok. Leginkább a nagy ünnepek előtti felkészülő időszakok a csendesek: advent (másnéven: kisböjt) és nagyböjt. Hogy az ember jól és szívesen tudjon ilyenkor böjtölni, az a kívánatos, hogy előtte jól kimulassa magát: ez a kisfarsang ideje ősszel és a farsang ideje nagyböjt előtt.

Ehhez a természetben megtapasztalt két alapvető minőséghez kötődik az emberi életet vizsgálva a férfi és női lét különbözősége. A legtöbb férfiember aktív, állandóan megy, szervez, csinál valamit. A családjuk érdekében minden követ megmozgatnak. Jellemük kifelé áradó, hangos, szeretnek enni-inni, sokan mulatozni is. (Az utóbbi manapság kevesebb terepet kap, de gondoljunk csak arra, hogy a szőlővel kapcsolatos összes munkában a pincékben micsoda élet folyt. Vagy arra is gondolhatunk, hogy a régiségben csak férfiak táncoltak szólótáncot, és tették ezt szívesen. De manapság is sokuk szívesen megy el a cimborákkal sörözni.) Ők rendezik a család megélhetésével kapcsolatos ügyeket, munkákat. Ezek a tevékenységek főleg nem a ház falai között zajlanak, hanem a portán, a gazdaságban, a szántóföldön, manapság a munkahelyen. Lelkületük párhuzamot mutat a világosság minőségével. A legtöbb nő szereti az otthonát rendezgetni, kézimunkázni, a gyerekek körüli teendőket végezni, a szűkebb család kapcsolati rendszerét egyensúlyban tartani. Ez igaz a régi világban is, de manapság is a munkahely mellett. Ezek a tevékenységek a házban vagy a ház körül zajlódnak. Lelkületük párhuzamot mutat a behúzódással, a bekuckózás sötétségével.
Ha az időszakok milyenségét vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy a farsang mulatós, "férfias" időszak, a böjt pedig befelé fordulós, "nőies" időszak.
Így el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy megértsük, hogy a farsang végén miért a Farsang Jancsit temetjük, és ugyanakkor azt is, hogy a böjt végén miért a kiszét.
A farsang végi tréfás halottvivés, annak vízben vagy tűzben való megsemmisítése jelképezi - és egyben MEGÉLHETŐVÉ teszi - azt a határt, hogy idáig tartott a mulatás ideje és nincs tovább! Tehát a férfias minőségnek a vége, halála a farsang vége. Mi mást is temetnének, búcsúztatnának, mint a férfi alakú szalmabábut. Ezt engedjük el magunktól azáltal, hogy vízre bocsájtjuk vagy füstté tesszük. Áldozatként is tekinthetünk erre a bábura, aki mint egy bűnbak, elviszi magával azokat a túlkapásainkat, melyektől szeretnénk megszabadulni.
Ezután jön a böjt időszaka, mely az önmegtartóztatás időszaka: a hústól (és állati eredetű ételtől) való teljes tartózkodás ételben, alkoholos italban, és régen még a házaséletben is. Ennek a befelé forduló, „nőies” időszaknak a végét jelzi a női alakú kiszebáb égetése, vízbe dobása, amelyet - a fenti összefüggések tükrében - természetesen kislányok (szűz lányok) vittek. Ők énekelték azt az emberi vágyat, hogy a kiszi (jellegzetes böjti étel) ideje járjon már le, és újra jöjjön a bőségesebb életforma (sódar: füstölt disznóhús) ideje. „Hajj ki, kiszi, jöjj be, sódar.”

Hogyan tudjuk átadni az iskolában ezeket az erős tartalmakat?

Természetesen az álarcba, jelmezbe bújás, a tréfás játékos vetélkedő elmaradhatatlan. Minden osztályközösség egy közösen megbeszélt témához kapcsolja a viselt jelmezeket: egy mesét adnak elő, egy énekre táncolnak, cirkusznak, focicsapatnak öltöznek - minden verseny nélkül, csak a mulatság, mulattatás kedvéért.
Farsang Jancsi elégetésére kétféleképpen készülnek az osztályok. Közösségi szinten egy pársoros rigmust faragnak arról a nehézségről, amitől osztályszinten szeretnének megszabadulni. Ezt a bábu elégetése közben minden osztály skandálva kiabálja. Egyéni szinten pedig minden gyerek egy kis cédulára írja azt a nehézségét, amelytől ő maga, a saját életében szeretne megszabadulni. Ezeket a papírkákat zsákba gyűjtve Farsang Jancsi mellé betesszük, és elégetjük.
Farsang Jancsit az előző hetekben kézműves órán készített hangszerekkel hangoskodva, dudaszóval kísért énekekkel az egész iskola apraja-nagyja zajos felvonulás keretében talicskán letolja a Duna-partra. Ott az égő bábut körbetáncolja (mi más zenére, mint az Ördög útjára?), majd a Dunába taszítja. A népi vaskosság erotikus voltát az iskolában természetesen kihagyjuk, mivel a gyerekek szintjén az is teljes magyarázat, hogy a mulatság idejétől búcsúzunk el.

A családos farsangi bálon pedig két férfiember eljátssza a jólétet jelképező Konc király és az ínséget, böjtöt jelképező Cibere vajda vetélkedését. Mindkét férfi csapatot gyűjt magának, és tréfás feladatokban mérik össze erejüket, ügyességüket. Farsang farkán vagyunk, ezért természetesen Cibere vajda fog győzni, hiszen a farsangnak, a jólétnek vége, a böjt ideje következik mindjárt.

Rajzórán megjelenítjük a természetben tapasztalható történéseket: az angyalok fagyot olvasztanak, vizet fakasztanak.

Az összes színt összekeverjük a palettán. Ahogy az életet hordozó növények, állatok elpusztulva földdé válnak, úgy lesz a sok színből egy sárszerű, barna massza. Erre az alapra festjük rá a rendeződés körkeresztjét.

Pálfi Zsuzsanna, Csósza Barnabás Márton, Csósza Zsuzsanna, www.budafokteteny.hu